Egy titkolt betegség: nemi szervek nélkül élni

nemiszerv_nelkul.jpg

Nem véletlen, ha még esetleg nem hallottatok a Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindrómáról. A röviden csak MRKH-val élő nők jelentős része érthető módon titkolja, sőt sajnos szégyelli is születési rendellenességét. A legfőbb tünet a méh és a vagina teljes vagy részleges hiánya, így a nőiség és anyaság alapvető kérdéseit teljesen újra definiálja a betegség számukra, és talán kellene számunkra is. Hogyan él egy nő, aki méh és vagina nélkül született?

Kamaszkoráig úgy, mint egy átlagos leánygyermek. Serdülőként az első furcsaság a vérzés elmaradása, ami miatt persze nőgyógyászhoz fordulnak – így derül fényre a betegségre. Képzeljétek el, ahogy az identitáskeresés kezdetén, amikor épp a nőiség új minőségét és akár a szexualitást szeretné megélni egy lány, nem teheti. Nem azért, mert tiltaná neki bárki, hanem mert ez számára fizikai képtelenség. Ha itt nincs egy nagyon erős támogató közeg, az amúgy erős önbizalom, pozitív testkép a nullára redukálódhat.

Pedig nincs minden veszve: az első sokk után, hála a modern tudománynak, lehetséges olyan műtét, ami szexuális együttlétre alkalmas vaginát adhat. Méhet viszont nem, a gyermekvállalás csakis örökbefogadás, vagy az ezt engedélyező országokban béranyaság útján lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy a műtét során létrehozott szervet valahogy el kell fogadni, meg kell szeretni, ami egyáltalán nem könnyű feladat.

Az efféle problémák még az anyaméhben alakulnak ki, amikor a Müller-csövek valamiért nem, vagy csak részlegesen egyesülnek a fejlődés során, így a petevezeték, petefészek, a hüvely vagy a méh nem a megszokott módon alakul ki. MRKH esetében általában a petefészekkel és a másodlagos nemi jellegekkel nincs semmi gond, csakis a vagina és a méh fejlődik ki rendellenesen, ha egyáltalán valamennyire.

Az MRKH-ban szenvedő nőknél gyakori a gerinc- és veseprobléma, illetve az önértékelési- és testképzavar, így az ebből következő evészavarok és sok esetben szociális szorongás is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy MRKH mellett is lehetséges a teljes élet, az egészséges szexualitás és a boldog kapcsolatok fenntartása. Lehet, hogy meg kell küzdeni érte, de a segítség igenis elérhető!

MRKH esetén érdemes pszichológushoz és nőgyógyászhoz egyaránt fordulni. Amennyiben szexuális úton terjedő fertőzéstől félnél, akkor pedig legjobb rögtön egy nemigyógyászt kérdezni.