Az AIDS amerikai megjelenése a ’70-es években alaposan felpörgette a nemi betegségekkel kapcsolatos preventív programok indulását szerte a világban. Nem mintha ezt megelőzően ne küzdött volna már sok ezer éve az emberiség a különféle szexuális úton terjedő fertőzésekkel, de mégis ez volt az a pont, amikor igazi tömegek kezdtek foglalkozni a témával. Ennek köszönhető számos tabu ledöntése is, például a HIV miatt lehetett először óvszert reklámozni a TV-ben és a nemi betegségek léte és veszélye is egyre elterjedtebb hírnek számított.

Az utóbbi évtizedekben a popkultúra is hozzátette a magáét, így készült külön, népzenei motívumokkal teletűzdelt rádióműsor vagy csak egy halom rock és rap szám arról, kit hogyan érintett az első találkozás valamelyik fertőzéssel. Filmek száza készült a legkülönfélébb szituációkról és mélyre ásó irodalmi kutatások indultak el annak felderítésére, így fedve fel például a szifilisz és Atlantisz lírai kapcsolatát.

Bár a képregényvilág műfajilag Amerikában volt a legnépszerűbb, a kiemelkedő alkotások hozzánk is eljutottak és egy új, alternatív világ perspektívájában megmutatták, milyen élmény egy legyőzhetetlen vírussal való együttélés. A leginkább ismert Marvel-DC tengely sem hagyta szó nélkül a témában rejlő potenciált, így 1988-ban egy új karakter, a Hemo-Goblin is színre lépett a Batman széria alkotóitól.

A történet szerint Hemo-Goblin egy HIV pozitív vámpír volt, akit a fehér felső osztály arra használt, hogy az alsóbb rétegek közt terjessze a betegséget. Bár a karakter (nem a betegséggel, hanem a pozitív hősökkel való harcban) hamar életét vesztette és mindössze egyetlen lapszámot élt meg, máig sokan emlékeznek rá. Felbukkanása még arra az időre tehető, amikor a HIV teljes mértékben kezelhetetlennek számított és az ezzel kapcsolatos pánik miatt persze nem kevés összeesküvés elmélet született. Az mindenesetre sokat mond az adott kor sztereotípiáiról, hogy a történet szerint Hemo-Goblin még a halála előtt megfertőzött egy másik szuperhőst, aki hogy, hogy nem, meleg volt.

Ma már persze világos, hogy nem kizárólag a melegek vagy a szegényebb népréteg közt terjed a vírus, sőt: a homoszexuális férfiaknál egyes statisztikák szerint még magasabb is a védekezés aránya heteroszexuális társaikhoz képest.

Hogy végül a fertőzött Extraño karakterével mi lett, nem igazán tudni, de az mindenesetre érdekes, hogy ahogy ez a betegség, úgy a többi, szexuális úton terjedő fertőzéssel kapcsolatos mű is egyre inkább feledésbe merül. Szuperhős filmekből sose volt még több, de közben alig találni olyan műfajt, ahol készülnének még olyan, maradandó alkotások, ami miatt az emberek emlékeznének a HIV fertőzés veszélyére. Talán mert már azt hiszik, a tünetmentesítő kezelés hatására a kockázat is megszűnt?

Sajnos még nagyon messze vagyunk attól, hogy valóban visszafordíthatók legyenek a HIV fertőzés következményei. Addig pedig nem ülhetünk ölbe tett kézzel, muszáj cselekednünk! Ha te is csatlakoznál az Ellenállók közé, kezdd azzal, hogy megismered a vírus működését.

Szerző: Csősz Roland