Mint azt megírtuk, őseink számára – mindkét nem részéről – könnyebbnek bizonyult >poligíniában élni, mint poliandriában, amennyiben az adott társadalmon belül szabad volt több párt is választani. Ez bizonyult a természetes együttélési formának – és most tekintsünk el a nyersanyagbéli vagy nemi betegségeket érintő problémáktól. Miért akarták hát egyes civilizációk mégis eltörölni azt, és miért sikerült mindez? Merthogy sikerült elérni, hogy jogilag és morálisan is elítéljük és megtiltsuk társadalmilag a poligámia minden formáját, még ha az egyén nem is feltétlen ért ezzel egyet.

Nézzük meg, van-e rá valid okunk, vagy valóban csak képmutatók lennénk?

Az amerikai hadseregből az első világháborúban naponta 18 000 katona esett ki a szolgálatból ideiglenesen vagy végleg a nemi betegségek miatt. Mindez a második világháborúra már drasztikusan lecsökkent, de még így is naponta átlagosan 606 nemi beteget diagnosztizáltak. És ezek még mindig csak az amerikai hadsereg adatai.

Mikor a brit katonák 1914-ben elindultak a harcmező felé, zsoldkönyvükben egy rövid üzenetet találtak. Nagyon fontos tanács várta őket Lord Kitchener háborúért felelős államtitkártól: ez az üzenet 400 000 ember életét könnyíthette volna meg, ha betartják. Ám a háborúban megváltoznak a szabályok, és erre egy úr sem készülhetett fel.

Bizonyos szempontból igencsak álszent népség vagyunk mi „nyugati gondolkodásúak”.

Persze tisztelet a kivételnek, de sajnos sokfele észlelhető egyfajta lenézés a nomád kultúrák felé, mondván, „náluk nincs meg a szexualitás erkölcsi tisztasága”, hiszen több nővel és férfivel is egyszerre lehet házasodni. Vagy csak én látom úgy, hogy mintha egyesek letűnt kor maradványaiként tekintenének e kultúrákra? Közben viszont nem kevesen, talán éppen ugyanezek az emberek gondolkodnak el azon is néha, hogy de jó volna kicsit kalandozni, kipróbálni X év házasság után akár csak egyszer-egyszer valami újat, valami mást. „Persze, imádom a mostani partnerem is, de hát nem csak egyféle jó van ezen a világon, nemde?”

A nemi gyógyászokon kívül mindenki undorodik a sebhelyes, bűzös, váladékozó nemi szervektől, nem véletlenül nem használunk cikkeinkhez sem ilyen képeket. Ami az előbb említett orvosokat illeti, ők is legfeljebb megszokták, de aligha élvezik a látványát. Viszont azt még ők sem értik, hogy ha csakugyan ennyire taszít mindenkit mások beteg szerveinek látványa, akkor miért nem tesznek valamit az emberek, hogy véletlen se lássák ugyanazt a sajátjukon?