Nem. Ezerféle képzelgés keringett nem csak az amerikai járvány kezdetén, de még a közelmúltban is azzal kapcsolatban, hogy vajon kik és miért „hoztak létre” egy ilyen nehezen kezelhető fertőzést, ami sokáig egyet jelentett a lassú halállal, és csupán nemrég vált kezelhetővé. Sajnos azonban valóban vannak olyan esetek, ahol megtorlásként használják a HIV-vel fertőzést, de attól még nem kell hitelt adnunk az ilyesminek, még ha azt egy Nobel-díjas szájából halljuk is…

Az egyik leggyakrabban híresztelt szempont az, hogy a feketék elleni titkos összefogás eredménye a vírus. Ezt néha szeretik megbolondítani azzal, hogy nem elsősorban a bőrszín miatt, hanem az éhezők ellen készült, mert akkor nem kell többé gondoskodni róluk. Hogy a „felelősek” a nyugati fehér emberek, talán hozzá sem kell már tenni, bár egyes nyilatkozók ezt a részt kihagyják, valószínűleg hogy kevésbé támadják őket kijelentésükért.

Ezeket az elméleteket ráadásul nem csak helyi véleményvezérek, de nagyobb és elismert nevek is hangoztatták már, köztük a Nobel-békedíjas Wangari Maathai, aki 2004-ben a Time magazinnak adott interjújában is megerősítette a korábbi híreszteléseket a véleményéről. Ezt követően adta csak ki nyilatkozatát, amiben részletezi, hogy biztos abban, nem a majmoktól ered a HIV, viszont „vannak emberek, akik ismerik az eredetét”.

Ugyanebben a nyilatkozatában viszont a hasonló elméletek káros hatásairól is szól. A Washington Postban is megjelent kérdőív alapján a megkérdezett színesbőrű lakosság fele hiszi, hogy a HIV valamilyen összeesküvés eredménye, ami jól mutatja az okozott károkat: hiába vagyunk ma már képesek lassítani az AIDS kialakulását és megakadályozni, hogy egy beteg megfertőzze partnerét, épp a legrizikósabb területeken élő emberek nem hisznek a nyugati orvoslásban, és pont a fenti hangok miatt.

És hogy ennek mi a következménye? Azok a középkori hiedelmek kerülnek elő, amit még egy másik fertőzés ellen „találtak” ki az európaiak: szűzzel kell hálni, s a vésznek nyoma sincs. Ennek eredményeként megugrott a gyermekrablások, -bántalmazások és persze a fertőződések száma.

Míg azonban ezt tekinthetjük a tudatlanság következményének, arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy zárt közösségek számára kvázi biológiai fegyverként szolgál egy HIV fertőzött. Dél-Afrika börtönrendszerében már az 1800-as évek elejétől van egy banda, ami számokkal azonosítja magát. Fogdájától függően például lehet, hogy épp a „Hetes” vagy épp „Tizenhármas Bandaként” hallani róluk. Van viszont egy fontos és különösen kegyetlen, közös szokásuk: azon túl, hogy megerőszakolják az ellenségeiket, direkt olyan emberrel hajtatják végre a büntetést, aki már HIV fertőzött. A kezelés nélkül maradt áldozatra lassú, de biztos és fájdalmas halál vár, mert óvszert persze nem használnak ilyenkor.

A tévhit ellenére a HIV fertőzöttek száma viszont nem csak Afrikában és a fekete közösségekben magas, Európa szerte is bőven találni beteget a társadalom minden szintjén. Magyarországon éppúgy fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, mint bárhol máshol, így ha még nem végeztettetek párotokkal STD szűrést, a tünetmentes fertőződések miatt érdemes lehet minél hamarabb lefuttatni néhány tesztet.

A Stop STD! kampányban azon dolgozunk, hogy felhívjuk a figyelmet a szexuális úton terjedő fertőzések veszélyeire és egyben segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik már elkaptak valamilyen betegséget. Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, lehetőséged van anonim módon kérdezni orvosunktól, Dr. Szandányi Rékától.

Szerző: Csősz Roland