Geoffrey Bowers 1984-ben végre talált egy jó ügyvédi állást a világ egyik legnagyobb vállalatánál, a Baker & McKenzie-nél. Felvétele után nem sokkal Kaposi-szindrómához hasonló tüneteket vett észre magán, ami a HIV fertőzés egyik feltűnő tünete (de külön is megjelenhet). Mivel az AIDS pánik a ’70-es években hirtelen eszkalálódott Amerikában – abban az időben járunk, amikor a társadalmi prüdéria miatt külön kihívás volt az óvszergyáraknak, hogy reklám engedélyt szerezzenek a TV-ben –, Bowers-t egész egyszerűen kirúgták. Ő azonban nem hagyta magát, ezzel világhírű precedenst teremtve a munkajogban, melyből még film is készült.

Az 1953-as születésű, négy nyelven beszélő Geoffrey Bowers nem sokkal az egyetem befejezése után megkapta álmai állását. Persze lett volna még feljebb azon a bizonyos létrán, de egy évvel a felvétele után a Baker & McKenzie-hez erős fejfájással és a látását akadályozó fura, sárga foltokkal került orvoshoz. Először agyhártyagyulladással, majd valamivel később a már említett Kaposi-szarkómával és AIDS-szel diagnosztizálták.

Utóbbi hírt 1986 áprilisában kapta meg, közben májusban kifejezett elégedettséget fejeztek ki addig elvégzett munkájáért. Tünetei és diagnózisa nyomán két hónappal később már összeült egy testület, amely elbocsátását indítványozta. Felettese – akit eredetileg a döntésnél meg se kérdeztek – sikeresen elhalaszttatta ezt, de októberben megismételték a szavazást és 15-ből 12-en Bowers elküldése mellett döntöttek. Utolsó munkanapja 1986. december 5-én volt.

Mivel emberi jogaiban sértettnek gondolta magát, Bowers panaszt intézett volt munkahelyen ellen az illetékes New York-i intézetnél, nyolc hónappal később pedig meg is volt az első meghallgatás. A Baker & McKenzie teljesítménybeli problémákkal próbálta védeni magát a bíróságon, miközben Bowers beadványa szerint a bőrén megjelenő léziók miatt bocsátották el. Betegségébe 1987. szeptember 30-án belehalt, de ezzel a tárgyalás nem ért véget. Két év alatt összesen 39 napon foglalkoztak az esettel és végül hat év alatt született meg a végső döntés, amiben a céget fél millió dollár kártérítés és Bowers azon fizetésének utólagos megtérítésére kötelezte a bíróság, amit abban az esetben kapott volna meg, ha megtartják őt alkalmazottjuknak. A cég próbált fellebbezni, de 1995-ben sikerült úgy megegyezni peren kívül az érintett családdal, hogy annak feltételein később már egyik fél se tudjon vagy akarjon változtatni.

Mivel ez az eset az egyik első és leghíresebb negatív diszkrimináció, amit jogi útra tereltek egy nemi beteg esetében, film is készült róla Philadelphia címmel. Az alkotás a család beleegyezése nélkül készült el, de később a producernek, Scott Rudinnak sikerült egy mindenki által elfogadható megegyezésre jutnia az ügyben. A gond csak az, hogy bár a producer eladta a film ötletet az egyik stúdiónak, de az elkészítés joga végül egy másiknál landolt, így a kompenzáció itt is késlekedett és csak 1996-ban zárult le a kérdés. A filmért később Tom Hanks megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.

Az AIDS ma már annyira kezelhető, hogy a HIV fertőzöttek vírusszáma a kimutathatatlan szint alá süllyeszthető, így pedig nem képesek továbbadni a kórokozókat partnereinek és életminőségük is közel azonos másokéhoz. További részletet a különös betegségről erre találsz.