Képmutató nyugati monogámia

Miért lettünk monogámok? III. rész

mono1.jpgBizonyos szempontból igencsak álszent népség vagyunk mi „nyugati gondolkodásúak”.

Persze tisztelet a kivételnek, de sajnos sokfele észlelhető egyfajta lenézés a nomád kultúrák felé, mondván, „náluk nincs meg a szexualitás erkölcsi tisztasága”, hiszen több nővel és férfivel is egyszerre lehet házasodni. Vagy csak én látom úgy, hogy mintha egyesek letűnt kor maradványaiként tekintenének e kultúrákra? Közben viszont nem kevesen, talán éppen ugyanezek az emberek gondolkodnak el azon is néha, hogy de jó volna kicsit kalandozni, kipróbálni X év házasság után akár csak egyszer-egyszer valami újat, valami mást. „Persze, imádom a mostani partnerem is, de hát nem csak egyféle jó van ezen a világon, nemde?”

Az USA-ban valóságshow fut egy poligám családról, és sok férfi irigykedve néz a nemrég megboldogult, de életében is valószínűleg sok örömben részesült Hugh Hefnerre, akit talán a monogámia legnagyobb ellenforradalmárának is tekinthetnénk. Vagy mi a helyzet Amerika leghíresebb műsorvezetőjével, Larry Kinggel? Évtizedeken át uralta a képernyőt, és így jogosnak tűnő elvárás, hogy ennek megfelelően mutasson példát is. Ehhez képest a hetedik feleségével él most, amolyan sorozat monogámként: amikor öregnek találta aktuális párját, hamar lecserélte egy fiatalabbra. Charlie Sheent már csak mellékesen tesszük a listába, mert bár nyíltan poligám életet élt, annak meg is lett a következménye.

mono2.png

Visszatérve a „civilizálatlan” kultúrákra, ahol még a „bűnös többnejűség” hitében élnek, talán az első és legfontosabb azt tisztázni, hogy nem csak egy férfi-sok nő felállás létezik, azaz poligínia, de poliandria is sok férjjel és egy feleséggel. Miközben az előbbi a korábban vázolt nyersanyaghiány miatt csak a felsőbb rétegekre jellemző, addig a sok férfival együttélés ezt is megoldhatná, talán nem meglepő módon mégis ez a ritkább eset.

Nem csak gazdasági okok vannak abban ugyanis, ahogy az ember párt, illetve jelen esetben párokat választ. Evolúciósan nézve a férfi számára sokkal nagyobb ára van a poliandriának, mint a poligámiának: ha nem ő termékenyítette meg a feleségét, akkor legalább kilenc hónapot, de valószínűleg a szoptatási időszakot is ki kell várnia, mire TALÁN ő következik. Ellenben ha több feleség van, akkor egyszerre több gyermek is várható a családban, nem kell a nőnek a „sorára” várni. És bár osztoznod kell a férjeden és a nyersanyagokon, de talán még mindig jobb ez egy gazdag férj mellett, mint egyedüli feleségnek lenni egy szegénynél, ahol a gyermeked élete is nagyobb veszélynek lehet kitéve.

Persze ezt nyugati szemmel nehéz lehet befogadni, de közel sem olyan egyedi felfogás ez, mint hinnénk. Azt tudjuk, hogy szám szerint körülbelül 1230 kultúrát találunk a Földön. Ha eltekintünk ezek földrajzi és népességbeli kiterjedtségéről, akkor meglepő felfedezés lehet, hogy ennek az 1230-nak mindössze kb. 15%-a él monogám kapcsolatban, 84-85% poligíniában, és mindössze 0,3% poliander. Mindezt mi azért nem látjuk, mert Európában közel sem annyira változatos ilyen szempontból a kultúra, mint mondjuk Afrikában, vagy Ázsia egyes részein.

mono3.png

Valószínűleg nem ér senkit váratlanul, hogy a poligín és poliander kapcsolatok közti különbség egyik legfőbb magyarázata még az is, hogy a férfiaknál státuszerősítő szerepe van a minél több szexuális kapcsolatnak, míg a nőknél ez szinte lényegtelen megítéltségük szempontjából. Ahol mégis megjelenik a többférjűség, ott pedig általában a férfiak testvérek, hogy ezzel is elkerüljék az olyan nehézségeket, mint például a tulajdonok felosztása, hiszen ugyanazt a földet örökölték mindannyian. A nőknek azonban nem feltétlen kényelmes az életük, hiszen bár nyugati szemmel vonzó lehet a gyakori szex, egy ilyen kapcsolatban ez tényleges túlterhelést jelenthet a nőnek.

Az eddig tanultakból olybá’ tűnik, hogy a poligínia a legtermészetesebb emberi kapcsolati forma, mert sok esetben ez nőnek és férfinak is a túlélés záloga lehetett. Őseinkben vélhetően ez a rendszer alakult ki, és biológiailag talán továbbra is ez a legvonzóbb. Mégis, a „modern” emberi agy már nem csak a genetikai programozottság alapján éli életét, hanem megpróbál változtatni, felülemelkedni az ősök gyengeségein. Érthető tehát, hogy a nyugati kultúra vissza-visszakacsint a többnejűség felé, ám akkor felmerül a kérdés: miért álltunk át egyáltalán a monogám rendszerre, és – látszólag – miért ragaszkodunk hozzá foggal-körömmel minden belső késztetés ellenére is?

A cikksorozat következő részében megvizsgáljuk, hogy miért és hogyan terjedt el a monogámia a nyugati kultúrában. Amíg az megérkezik, olvasd el előző cikkeinket, vagy látogass el weboldalunkra, ahol még ennél is fontosabb témákról írunk.

Szerző: Csősz Roland