Sokan már akkor féltékenykedni kezdenek, ha partnerük mással is szóba áll, ezzel nem egyszer bosszantva minden felet. De vajon miért alakult ki mindez, ha még csak néhány ezer éve élünk (már ahol) monogám kapcsolatokban, miközben előtte évezredek teltek el poligámiában? Ma egyre többen hangoztatnak olyan véleményeket, miszerint ez nem természetes, sőt szerintük jó lenne visszahozni a „régi rendszert”. Annak megmondói nem mi leszünk, hogy ez helyes lenne-e, vagy sem, azonban elég érdekes a téma ahhoz, hogy körbejárjuk a lehető legtöbb szemszögből.

Elsőként azt a két alapelméletet mutatjuk be, amivel a tudósok magyarázni próbálják, miért vált az ember monogámmá, azaz miért ragaszkodik kizárólag egy partnerhez. Mindkettő a túlélő ösztönre alapoz, és bár egymást nem ütő, érdekes módon mégis merőben más megközelítést láthatunk.

Az első elmélet szerint a nemi betegségek miatt változtattak elődeink életmódot. Ezer éve ugyanis még semmi használható védekezési módot nem ismertek őseink, így aztán kénytelenek voltak szimplán elkerülni beteg társaikat. Persze ez sem volt biztos módszer – túl sok a tünetmentes hordozó –, de mindenképp érthető, miért volt erre szükség. Bizonyítható ugyanis, hogy minél nagyobb egy közösség vagy társadalom, annál könnyebb STD fertőzöttel összefutni.

A gond csak az, hogy ha ezzel az elmélettel dolgozó elődök ténylegesen elkerülték volna a nemi betegségeket, a fertőzött réteg rég kihalt volna, és nemi betegek hiányában ez a blog sem jött volna létre.

A másik elmélet az előbbi eszmefuttatást nem zárja ki, azonban hozzátesz még egy fontos dolgot: a vagyont meg kell védeni. Evolucionista szemlélettel nézve egy ember adott számú nyersanyaggal rendelkezik. Ha ezt több párral kívánja megosztani, akkor ez a nyersanyag többfelé osztódik, nem is beszélve az utódokról, amik száma szintén meg fog nőni a partnerek számával. Hogy ezt elkerülje, a leggazdagabb rétegeket leszámítva a köz embere kénytelen volt egy feleséggel/férjjel beérni még akkor is, ha különben a rendszer engedte volna a poligámiát.

Az elmélet szerint tehát a monogámiára egyszerűen átszoktunk. Ez különben jóval humánusabb megoldás, mint amit előtte sokáig alkalmaztak: ha ugyanis nem volt elég nyersanyag még egy utód fenntartására, akkor a szülők gyermekgyilkosságra is kényszerülhettek, és ezt nyilván mindenki szerette volna elkerülni.

Persze a fenti elméletek nagyon leegyszerűsítve tekintenek a világ változásaira, és sok fontos tényezőt hagynak figyelmen kívül. Ezekből a tőlünk telhető legtöbb módon végig fogjuk majd járni, következő lépésként azonban azt nézzük majd meg, mennyire jellemző a monogámia az állatvilágra, azaz hozhattuk-e evolúciós örökségként, vagy az egész pusztán társadalmunk terméke?

Ha szeretnél elsőként értesülni a következő cikkről, lájkold Facebook oldalunkat! Ha pedig érdekelnek a szexualitás tabutémái, itt utána olvashatsz a legfontosabbnak.

Szerző: Csősz Roland