A történelem sok őrültséget látott már az orvostudománytól, még ha nyilván minden kor bízott is a maga zsenialitásában. A mostani módszereinkről is könnyen feltételezhetjük, hogy pár száz év múlva nevetség tárgyává válnak, de mi legalább elmondhatjuk, hogy tudományos módszerekkel bizonyítottuk működésüket. Ez azonban korántsem volt mindig így, az elmúlt évezredekben született „kezelések” nagy része pont emiatt rettentő izgalmas a ma emberének. Persze őseink közt is sok kiemelkedő koponya akadt, ma a sikerek helyett mégis a sokaknak keserves sorsot hozó kudarcoknak jártunk utána.

Ahogy az várható, az itt felsoroltak egyike sem alkalmas semmilyen szinten a gyógyításra, így mindenkit arra kérünk, ezeket NE próbálja ki otthon. Kérdés esetén bátran fordulhattok viszont nemigyógyászhoz személyesen, vagy honlapunkon keresztül, chaten.

Az ókori Egyiptom lakói fektették le az orvoslás alapjait, bár pogány létükből fakadóan még tudósaik is hittek a varázslás erejében. Ugyanakkor valódi gyógyír kidolgozásával is kísérleteztek, méghozzá nem is sikertelenül. A gond csak annyi volt, hogy nem tudták, mivel van dolguk, így az STD és hasonló fogalmak jelentésének ismerete nélkül próbálkoztak vakon, tulajdonképpen mindennel, ami eszükbe jutott. Ennek kicsúcsosodása a nemiszervek kenegetése hagymával, fűszerekkel, akár a szantálfa olajával, vagy tehénszarv őrleménnyel keverve. Ezekkel nagy baj nincs is, azt leszámítva persze, hogy nem jók semmire.

A bölcsességükről híres görögök és rómaiak viszont annál keményebbek voltak önmagukkal: egyik kedvenc gyógymódjuk a gonorrhoeára a testre kötött ólomsúlyok voltak. A módszert efezusi Soranusnak köszönhették, aki szerint a betegség egyik legfőbb tünete, a nemiszervek folyása, szexuális izgalom nélkül történő ondófolyás. Ennek okát a test gyengeségének tulajdonította, ami az elégtelen feszültségből eredeztethető. Hogy ezen javítsanak, súlyokat kell a testre kötni, így növelve annak feszültségét. Az igazán érdekes, hogy a módszert bizonyos fokig még a középkorban is követték, ahol is a betegek ólomalapú oldatba mártott rongyot kötöttek magukra. Aulus Cornelius Celsus szintén elég kegyetlen megoldással állt elő a herpesz kezelésére: szerinte a tüzes vas minden fekélyproblémára megoldást nyújt.

Persze nem jártak sokkal jobban a későbbi korok emberei sem: időszámításunk előtt 2637-ben írtak először, feltehetően szifiliszről és annak higannyal történő kezeléséről az ókori Kínában. Röpke 4000 évvel később, 1500 táján már büszkén jelenthettük ki, hogy eljutottunk az inkább mérgező, mint gyógyító higany mellett a guajakfa gyantájából készített szert alkalmazásához is.

A 12. század környékén már voltak más próbálkozások is, például Salernoi Roger javaslatára a szifilisz gyógyítására pióckákat kezdtek alkalmazni. Gruber professzor pedig bizonyára az örömszerzés nagymestereként válhatott népszerűvé annak idején, hiszen bátran ajánlotta, hogy vezessenek be egy természetesen korántsem fertőtlenített tárgyat a húgycsőbe minden fájdalomcsillapítás nélkül, mert attól ugyebár rögtön jobban érzi majd magát az ember.

Na ezt elégelte meg valaki, és állt elő egy végre kellemesebb gyógymóddal: végy egy szüzet, és miután lefeküdtél vele, minden panaszod elmúlik. Ez valóban kellemesebb annak, aki önmagát próbálná kúrálni, a világnak viszont annál jobban fájt, ugyanis extrém magasra nőtt a gyermekbántalmazások és egyéb erőszakosságok száma. Valószínűleg ezt is megelégelte valaki, így aztán 1500 táján új pletyka indult be Itáliában: szüzek helyett afrikai nővel kell hálni, és akkor már tényleg minden bajod odaszáll.

A megerőszakolás alternatíváját Franciaországban "fedezték fel", de jobb ötletnek aligha nevezhetnénk. Azt ugye tudjuk, hogy gonorrhoea során a nemiszervek gennyeznek. Na most a kor orvosai szerint ezt a gennyet kellett kiengedni a mihamarabbi gyógyuláshoz. Hogy hogyan? Ütögessük minél keményebb tárgyakkal. E módszernek köszönhető a gonorrhoea egyik angol megnevezése, a „the clap”, azaz csapás, veregetés.

Az 1800-as években végre a még mindig használatos higany mellett más fémekkel és megoldásokkal is kísérletezni kezdtek, ezúttal tudományos alapossággal, ám még mindig elég sikertelenül. Angliában viszont már annyira megelégelték az STD veszélyt, hogy 1860-as éveket minden bizonnyal a prostituáltak legnehezebb évtizedévé tették. Kriminalizálták őket, és felhatalmazást adtak minden rendőrnek, hogy ha akár a legkisebb gyanú is felmerül egy nővel szemben, hogy prostituált lehet, kötelező STD vizsgálatnak kellett őt alávetnie. Ha a nőt betegnek találták, kezelésre egy helyi kórházba, amennyiben pedig e kezelést elutasította, egy éves börtönbüntetés várta.

E törvény 10 évig volt hatályban, és 70 évvel később, 1943-ban szerencsére megszületett a penicillin alapú, valóban hatásos gyógykezelés. Az addig eltelt hosszú út fontos dologra tanít: az STD-k önmagukban is elég fájdalmasak fizikailag és lelkileg egyaránt, ne kínozzuk hát tovább a betegeket se megbélyegzéssel, se kétes eredetű csodaszerekkel.

Érdekelnek más történetek is a szexről? Honlapunkon bőven találsz belőlük.

Szerző: Csősz Roland