Az ókorban még egész más volt a szexualitásról alkotott felfogása az embereknek. A görögöknél például tudjuk, hogy megtiszteltetés volt egy férfinak valamely hadvezérrel hálnia, a rómaiak ilyen szokásaira azonban sokáig nem derült fény. Közvetett információ persze mindig akadt, például Suetonius írásaiból hallottunk a Tiberius császár hálótermét borító parázna képekről. Pompeii feltárásakor azonban kiderült, hogy a reneszánszban kialakult elképzelés a rómaiakról pusztán eszményképe egy állati ösztönöktől mentes, modern kultúrának.

Pompeii feltárása a 18. (egyesek szerint a 17.) században kezdődött, de az innen Nápolyba szállított műkincsek igen meghökkentőek voltak. A különféle szobrok és festmények olyan ellenállást váltottak ki, hogy a Nápolyi Nemzeti Múzeum egy Gabinetto Segretto, azaz Titkos Szoba nevű helyet alakított ki számukra. Ide gyerekek egyáltalán nem, nők és egyházfik pedig csak külön engedéllyel léphettek be. A Vatikán is ellenezte a tárlat létjogosultságát, az odalátogatók pedig ködös újraértelmezést adtak Pompeii sorsáról: szerintük Isten büntetéseként sújtott le rájuk a vulkán lávája, mérhetetlen paráznaságuk miatt.

Az igazság az, hogy a római korban valóban nem volt túl általános a homoszexualitás, ahogy az állatokkal való közösülés sem, viszont nem is tiltották őket. A hasonló műkincsek pedig a szórakoztatáson túl edukációs céllal is készültek, merthogy szexuális felvilágosításra mindig is szüksége volt az ifjúságnak. Ezek persze a ma ismert tudományos szöveget mellőzték, a maguk szabad nyelvezetében azonban jól leírták, mely pózok mennyire elégítik ki a nőket, a nemi szerepeket a szexben, stb. Az egyetlen ránk maradt antik regény, Lucius Apuleius Az aranyszamár című műve is egy kedves mese, viszont nem kevés pajzán leírással tarkítva. Érdekes, hogy ugyanezen novellagyűjtemény hagyta ránk a Hamupipőke és hasonló történetek ókori megfelelőit is.

“...ülve szépecskén fölém ereszkedett, ugra-bugrált, ringó csípőjét kígyózó mozdulatokkal riszálta, míg csak jól nem lakatott e himbálódzó szerelem gyümölcsével, míg végre tüzünk lohad, tagjaink ernyednek, bágyadtan egymás mellé hanyatlunk és ziháló mellel ölelésbe fonódunk.”

(Az aranyszamár II. könyv, fordította Révay József)

A Titkos Szoba 2000-ben végül megnyitotta kapuit a nagyközönség számára – korábban mindenféle engedély kellett –, de gyermekek számára persze most sem ajánlott megtekinteni. Ami pedig Pompeiit illeti, akad még egy kép a neten, ami nemrég kezdett terjedni.

A „maszturbáló” férfit valószínűleg sokan láttátok már, de utolsó tevékenységével kapcsolatban sajnos ki kell ábrándítsunk titeket: ahogy a serpenyőben a hús is mozog, úgy a szörnyű 240 fokos por- és gázfelhőben megégett emberek tagjai is sokszor meghajlottak, így okozva néha a fentihez hasonlatosan tragikomikus, de többnyire elborzasztó pózokat. A rászáradt hamu miatt viszont testük formája tökéletesen megőrződött, 2015-ben meg is kezdték néhány „szarkofág” feltárását.

Ha a szexualitás egyéb területeire is kíváncsi vagy, érdemes ellátogatnod std.hu oldalunkra is.

Szerző: Csősz Roland