Először is pontosítanék: nem mindenhol ciki a szexről beszélni. Magyarországon, meg Európa nagy részén viszont ledöbbennénk, ha hallanánk, mi mindent művelnek Ázsiában. És nem azért, mert ők csinálják jól. Sőt, rettentő sok fiatal küzd szexuális zavarral Japánban, hogy csak egy példát említsek. Viszont ugyanez az ország az, ahol a papok méteres péniszszobrokat hordoznak szentélyről szentélyre, igazi utcafesztivált csapva. Az már más kérdés, hogy erre a turisták annyira rápörögnek, hogy férfiak és nők egyaránt bránerágyúval pózolnak, rózsaszín pénisznyalókát szopogatnak, és néhányan még képesek egész alakos jelmezbe is öltözni a buli kedvéért.

A tanulság ebből nem az, hogy hasonló fesztiválokra van idehaza is szükségünk, hanem hogy ott vallási irányultsággal fordulnak a nemiszervek, s végső soron a szexualitás felé. Egy ilyen helyen lehetetlen nem beszélni a szexről, szóval ebből a szempontból a japánok valamivel jobban állnak nálunk, ugyanakkor TV műsoraikban a szexualitást mindenféle spirituális vagy intimitásra buzdító hangvétel nélkül, vetélkedőshowként jelenítik meg, ami miatt aligha lehetnek példaképeink. Ráadásul a hétköznapokban ők sem beszélnek természetesebben a témáról.

Érdekes összevetni ezt a Föld másik oldalán tapasztaltakkal. Kutatások alapján a nyugati párok még egymással sem mindig merik megosztani, mire vágynak az ágyban. Mintha elvárás lenne, hogy a másik pontosan tudja, hogyan jó nekünk. Mintha minden embernek pontosan tudnia kellene, milyen a tökéletes szex. És mintha a szex mindenféle kockázattól mentes volna, amibe úgyis csak a „tuggyukkik” betegszenek meg. A gyerek ellen meg ott a tabletta – legalább ezt többé-kevésbé jól tudják.Ez nem a párok hibája, hanem az érzelmi kultúráé, amelyben felnőttek, és ami így nem enged szabad utat a főbb, pozitív érzelmeknek. Emiatt meg aztán nem merik megélni az intimitást sem persze, de ez nemcsak a kapcsolatukban, hanem a gyerekükkel való viszonyukban is meglátszik, méghozzá olyan tudattalan szorongásként, amit a gyerek szintén tudattalanul tanul el. Azon családokban, ahol az érzelmekről nyíltan lehet beszélni – vagyis ahol a gyerek szabadon haragudhat a szüleire, mert erre a felnőttek odafigyelnek, és nem örökös, tettetett tiszteletet várnak el – megfigyelhető, hogy a gyerek is intimebb kapcsolatokat alakít ki barátaival és későbbi párkapcsolataiban is. Plusz mivel a legfőbb tabu, azaz a negatív érzelmek nem elnyomva vannak, hanem mederbe terelve, de hagyják őket folyni és átalakulni, a szexuális felvilágosítás már csak apró semmiség, amit nem feltétlen egy nagy beszélgetéssel, hanem fokozatos adagolással, természetes módon hoznak be a gyerek életébe.

Ezért érdemes arra törekedni, hogy az ember szép lassan letörje a gátakat, és azon kapcsolataiban, ahol jelen van a szex, ott nyugodtan beszéljen is róla adott helyzetekben. És fontos az is, hogy a másik ugyanilyen módon, nyitottan hallgassa meg, mire van szüksége a másiknak. Ha pedig ez is megvan, úgy a gyerek nyelvén, de vele is kezdjen el beszélgetni, hogy mit is jelent az a különbség, ami a fiúk és lányok lába közt van.

Ha a szexualitásnak más aspektusaira is kíváncsi vagy, látogass el anyaoldalunkra.