A hivatalos jelentés szerint Vladimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin halálát három agyvérzést és egy gyilkossági kísérletet követő testi gyengülés okozta. Évtizedekig terjesztették ezt a verziót, holott belsőbb körökben mindig is sejteni lehetett, mi okozta a szovjetek első vezetőjének valódi halálát. Meglepő módon nem mérgezés vagy egyéb hatalmi harc áll a háttérben.

Természetesen a három stroke elkerülhetetlenül legyengítette Lenin szervezetét, de ma már szinte bizonyos, hogy ennél több állt a háttérben. Élete végére lebénult, elméje eltompult, de a szovjet vezetés az agyvérzéssel magyarázta Lenin dührohamait és mániás viselkedését is. Az egyetlen ember pedig, aki ki merte mondani a történtek mögött húzódó valóságot, a kutyákkal való kísérletéről híres Ivan Pavlov volt. Az az orvos, akinek hála megérthettük a feltételes és feltétlen reflexek különbségét és azok működését.

„A forradalmat egy szifiliszes agyú őrült kreálta” – valahogy így lehetne lefordítani Pavlov azon mondatát, ami aztán központi szerepet töltött be később Helen Rappaport történész kutatásában, aki Lenin élete és halála után nyomozott. Az óriási cenzúra ellenére Pavlov azért írhatott le hasonlókat, mert maga Lenin biztosított neki védettséget.

Rappaport arra jött rá, hogy Lenin valószínűleg még 1902-ben kapta el a szifiliszt egy párizsi prostituálttól. Mindez persze nem volt ismeretlen a Kreml orvosai előtt sem, csak mint kiderült, megfenyegették őket a hallgatásukért. Pavlov viszont történetesen jóban volt egy bizonyos Mikhail Zernov nevű orvossal, akivel az egyik beszélgetését dokumentálták is. Ebben a párbeszédben tárgyalták meg többek közt azt is, hogy Leninnek ugyanazon klasszikus tünetei mutatkoztak, mint egy szifilisz betegnek – beleértve a kezelés nélkül maradt betegek bénulását.

Az iménti beszélgetést 1928-ban, tehát négy évvel a szovjet vezér halála után folytatták le New Yorkban. Pavlov egyébként is kapcsolatban állt több olyan tudóssal, akire Lenin agyának vizsgálatát bízták annak halála után. Mivel azonban őket elhallgattatták, érthető módon Pavlov vált gyakorlatilag az egyetlen szócsövükké, aki még oltalmazottsága ellenére sem merte valószínűleg kockára tenni a valóság nyílt hangoztatását. Tulajdonképpen az is csoda, hogy fenti szavait leírhatta valaha, büntetés nélkül.

A szifilisz gyógyítása Lenin idején még valóban gyerekcipőben járt, és bár már sikerült a XX. század elején beazonosítani a kórokozót, az első gyógymód csak 1943-ban, a második világháború idején készült el, így Lenin halála valószínűleg elkerülhetetlen lett volna. A kérdés, hogy vajon mennyit számított volna a népnek, ha fény derül vezetője parázna életére?

A szifilisz tüneteiről részletesen olvashatsz honlapunkon, mert még ma is létező betegség, a kezelés pedig annál hatásosabb, minél hamarabb megkezdik a fertőződéshez képest.