Elhittem. Elhittem azt a nevetséges feltételezést, hogy én egészségesen élek, hűséges vagyok, s így majd biztos elkerül minden baj. Hogy elég, ha a nejem szeret, a gyerekeim tudom támogatni és még azt is elhittem, hogy minden rendben körülöttem. Aztán valahogy mégis máshogy alakult… most is épp itt ülök a ’gondozóban.

Ismerősek a falak, jártam már erre. Úgy tizenöt éve, hogy összeszedtem egy szeplős kis ártatlannak tűnő teremtést valami koli buliban. Menőnek éreztem magam, mert azt hittem, másnak ez nem sikerült volna. Később derült ki, hogy a csaj minden héten ezt csinálja. Rá néhány hétre a háziorvosom küldött tovább nemigyógyászhoz, ő mondta, hogy amit odalenn érzek, az valami nemi betegség jele is lehet. Mondta a nevét, de nem is ismertem. Most ismét emlékszem: klamídia.

Nem különösebben érdekelt, mert csak csípett a vizelés, de aztán bejött mellé az az állandósult, kellemetlen érzés… és aztán már elkezdtem folyni is odalenn… Én meg azt hittem, felfáztam. Aztán jöttek a pozitív teszteredmények meg persze a kezelés, és végül is meggyógyultam. De még így se meséltem erről a feleségemnek. Nem tudta senki.

Mondták, hogy a csajt is jó lenne utolérni és beküldeni egy tesztelésre, de akart a fene vele foglalkozni. Úgy voltam vele, megérdemli, meg nyilván ő is orvoshoz fordul majd és úgyse lesz semmi baja. El is felejtettem már a sztorit, csak most jut eszembe, hogy látom: még mindig ugyanazok a csempék, ugyanazok a plakátok és matricák meg névtáblák vannak szinte mindenhol, mint annak idején.

De van még egy közös pont. Azt a bulit egy akkori jó barátom szervezte, aki nemrég újból felbukkant. Ezúttal üzlettársakként futottunk össze, aminek a vége egy, a cége által fizetett wellness hétvége volt valahol az Isten háta mögött. Rég voltam már nyaralni, szóval gondolkodás nélkül belementem. Nem mintha hibáztattam azért, ami anno velem történt, de most visszagondolva, azért érdekesek ezek az összefüggések. Merthogy megint ő szervezett be oda, ahova nagyon nem kellett volna. Az üdülésnek része volt egy masszázs is, aminek a végén a hölgy olyan helyre akart vándorolni, ahova nem kellett volna. Csak egy pillanat volt, épp csak annyi idő, hogy felfogjam, mi történik és aztán végiggondoljam, akarom-e ezt. Ez is túl hosszúnak bizonyult.

Most úgy ülök itt ismét, hogy tudom: megint elkaptam, ráadásul ugyanazt. Már azelőtt eljöttem a rendelésre, hogy egyáltalán megjelentek volna a tüneteim, de ezt a feleségem előtt sem tagadhattam. Nem jött el velem dokihoz, utál. Nem tudom honnan, de ő is ismeri a klamídia tüneteit. Attól retteg, hogy most már gyereke se lehet. Nem tudtam, hogy meddő is lehet tőle egy nő. Nem tudtam, hogy rájuk még rosszabbul hathat.

Vajon mi lehet azzal a kolis csajjal?

Szerinted hogyan folytatódik a sztori? Írd meg kommentben, ha pedig te magad is meg szeretnéd akadályozni, hogy veled is hasonló történjen, érdemes átfutnod honlapunk egy-két pontját.