Miután tisztáztuk a női orgazmus működésével kapcsolatos félreértéseket, akkor annak is ideje, hogy megnézzük, mi történik olyankor, amikor tényleg egy funkciózavar miatt marad el az orgazmus, vagy egyéb, az orgazmustól független szexuális problémák adódnak. Előre szólunk: nem véletlen, hogy a WHO beemelte a szexuális egészség fogalmába a lelki történéseket, ugyanis az ilyen jellegű diszfunkciók esetében jóval valószínűbb, hogy a problémának lelki vagy társas oka van, mint testi. Emiatt ugyan nem tudunk kizárólag a női oldalra szorítkozni, mégis igyekszünk elsősorban az ő aspektusukat bemutatni.

Kezdjük azzal a, ki tudja, honnan eredő gondolattal, hogy a szexnek mindenképpen orgazmusban kell végződnie. Persze, ez az abszolút happy end, ez eddig rendben van, csakhogy a fenti kijelentés miatt odáig fajult a helyzet, hogy sokan diszfunkciónak tekintik azt is, ha csak néha-néha marad el az orgazmus, holott annak ezer természetes oka lehet, például fáradtság. Ez viszont azt is eredményezheti egyes pároknál, hogy a szex átalakul a szeretet kifejezési módja helyett egy teljesítmény helyzetté, aminek következtében az eredmény, azaz az orgazmus lesz elsődleges. Amennyiben ez tényleg így történik, akkor valószínűleg tartóssá is válik a nőknél az orgazmushiány, többek közt azért, mert a férfiaknál e teljesítménykényszer általában korai magömlésbe megy át. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy nem csak abban tér el a két nemi szerv, hogy hány módon képes kielégülni, hanem annak folyamatában is, ahogyan ez történik: míg a férfiaknál ez egyértelműen kiderül, a nők élménye sokkal inkább hasonlítható valamilyen skálához, ahol a gyönyör egyre fokozódik és végül csúcsra ér, s már csak ezért sem kell rögtön bocsánatért esedezni, ha egyszer-egyszer valami másképp sikerül, mint terveztük.

Az is rendkívül gyakori eset, amikor valakinek egyszerűen gyengék a „szexizmai” és emiatt nem tud úgy részt venni a szexben, ahogyan azt szeretné, és az élvezet mértéke is csökkent. Erre találták ki a Kegel-gyakorlatokat, amivel mindkét nem esetében korrigálható az esetleges izomgyengeség. Hasonlóan ronthat az élményen bizonyos gyógyszerek vagy alkohol fogyasztása, de régen elnyúló probléma esetén valamilyen idegrendszeri probléma is állhat a háttérben.

Viszont nem csak az esetleges teljesítményhelyzetre vagy fiziológiai okokra vezethető vissza a szexuális egészség felborulása: szinte lehetetlen olyan problémát találni, ahol nem szerepel a tünetek lehetséges kiváltói okai közt egy nemi erőszakkal kapcsolatos feldolgozatlan trauma. A mértéke – azaz hogy volt-e tényleges közösülés vagy „csak fogdosták” – nem számít, egy ilyen élmény képes életre szólóan kihatni a nők életének szexuális vonatkozásaira is. Így tehát lehet ez oka a fájdalmas vagy akár meg sem valósuló szexnek (aminek közvetlen okát nők esetében vaginizmusnak, férfiak esetében merevedési zavarnak nevezünk), ám ugyanilyen hatása lehet a rigid szülői nevelésnek is, ha elutasítók voltak a maszturbáció vagy akár a szüzesség elvesztése kapcsán – ez ugyanis bűntudatot ébreszthet a már felnőtt gyermekükben is, aki e gátat sok esetben csak szakember segítségével képes megtörni.

Természetesen egy rossz párkapcsolat miatt is megjelenhetnek átmenetileg hasonló tünetek, de ezek a problémák megoldásával vagy végső esetben partnerváltással meg is szűnnek. A legfontosabb egyértelműen az, hogy objektíven nem lehet biztosan kijelenteni egy adott szexuális jelenségről sem, hogy az diszfunkció-e. Más betegségekkel ellentétben itt sokkal fontosabb az, hogy az egyén miként értékeli az adott helyzetet, lát-e benne problémát vagy gátolja-e valamiben.

Ha magadra ismertél valamelyik pontban, ne ess pánikba. Olvass utána kicsit a problémakörnek, utána pedig keresd fel a megfelelő szakembert és néhány héten vagy hónapon belül teljesen elmúlhatnak a tüneteid. Amennyiben fertőzéssel kapcsolatos kérdéseid lennének, erre találsz segítséget.

 Szerző: Csősz Roland