Tényleg csak a féltékenység miatt lettünk monogámok?

Miért lettünk monogámok? VI. rész

tenyl1.jpgRégóta folyik a vita, hogy vajon mi a legtermészetesebb emberi szexuális viselkedés: promiszkuitás vagy hosszú távú kapcsolatok? És ha hosszú távú kapcsolat, akkor monogámia vagy poligámia?

Úgy tűnik, nincs egyetlen válasz, mert minden eshetőségre alkalmasak vagyunk biológiailag és pszichésen egyaránt. A nemek közti legfőbb különbség a párzási stratégiájuk, mert a férfiak hajlamosabbak rövid távú, több kapcsolatban gondolkodni, míg a nőkre épp ennek ellenkezője jellemző. Ugyanakkor nem ez az egyetlen faktor, ami meghatároz minket: mivel szociális és morális lények is vagyunk, az előbbi stratégián túl figyelembe veszik azt is, hogy ki mit szól az adott szexuális viselkedéséhez. Ez mai nyugati világra például a poligámia elítélését jelenti, így aki ilyenben szeretne élni, az tudja, hogy sokaktól megvetésre számíthat, ami visszatántoríthatja vágyai megélésében.

A promiszkuitás viszont poligám társadalmakban is elítélendő viselkedés volt, és lesz is mindig, így aki csak azért szeretne visszatérni a többnejűséghez, mert szabadabb elvű házasságra vágyik, valószínűleg koppani fog. Ennek a negatív megítéltségnek számos oka lehet, például a vallási előírások, amik általában tiltják a gyakori partnerváltogatást – még ha nem is feltétlen tiltják a többnejűséget. De vajon miért ilyen jellemző ez az egymástól igen eltérő vallásokra is? Olybá’ tűnik, hogy ez nem csak a kultúrán múlik, hanem „belénk van kódolva”.

Egy pszichológiai kutatásban meg is nézték, vajon mi befolyásolja az emberek promiszkuitásról alkotott ítéleteit, melynek eredményei szerint itt is mocskos anyagiakról van szó. Na jó, ez kisebb túlzás, de mint már korábban is említettük, a nemi betegségek veszélyén túl a nyersanyagok elosztása volt az egyik legfontosabb szempont a monogámiára való átállásban. Ha ma kérdeznénk meg az átlag embert – mint ahogy azt a kutatásban is tették –, szintén arra jutnánk, hogy minél inkább függ anyagilag a férfitól, annál inkább elítéli a nyílt házasságot, vagy akár a homoszexualitást – mert a javak egy része mindkét esetben máshoz vándorolna. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az élet nehezedését is annál jogosabbnak érzik az anyagilag függők, minél nagyobb a differencia köztük és párjuk között. Ily módon egy hűtlen feleség teherbeesését jogos büntetésnek látják, és kevésbé empatizálnak vele.

tenyl2.jpg

Úgy tűnik, a nőknek tehát nagyon is érdekében áll a minél szigorúbb monogámia, mert többnejűség esetén – vagyis a legvalószínűbb poligám felállásnál – feleségként már osztoznia kell másokkal is a nyersanyagon. Ugyanakkor érdemes végigfuttatni egy gondolatkísérletet, ami után nem is olyan egyértelmű mindez.

Vegyünk öt férfit és öt nőt, és állítsuk őket a szerint sorrendbe, hogy mennyire lennének vonzó pár. A vonzóság nőknél elsősorban a fiatalság és termékenység, férfiaknál pedig a státusz és nyersanyag faktoron múlik, de a szépség, kedvesség, stb mind idetartozik. Logikus, hogy monogámiában a legvonzóbb férfi a legvonzóbb nőt veszi feleségül, így aztán a második helyezettek is egymást, és így tovább. De mi történne poligámiában?

Első az elsővel házasodik, de utána szintén az első férfi házasodna, mondjuk a sorban harmadik nővel – mert épp gyorsabb volt a kettes számúnál. Ha ez megtörténik, akkor az valóságos láncreakcióhoz vezet: a harmadik nő mindenképp jól jár, hiszen második feleségként még számos nyersanyag jár a legvonzóbb partnertől. A negyedik és ötödik nő egy kategóriával felértékelődik hármas és négyes szintre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ötös számú férfi nő nélkül marad, miközben a hármasnak és négyesnek egy nála eggyel kevésbé vonzó nőt kellene elvennie. Nyilvánvaló, hogy legjobban az első számú férfi jár, aki várhatóan kétszer annyi utódot tudhat majd magáénak, mint egy monogám felállásban.

tenyl3.jpg

Egyetlen ember van csak, aki rosszabbul jár ennél a forgatókönyvvel, és az az egyes számú nő. S mint tudjuk, nagyhatalmú férfiaknak feleségük is hasonló befolyással bír a háttérből – könnyen lehet hát, hogy a monogám kapcsolatokat nem is fertőzéseknek vagy nyersanyaghiánynak köszönhetjük, mint inkább féltékeny, de hatalmas nőknek. Persze ez az eszmefuttatás csupán a reprodukcióra fókuszál, és a mai társadalmunkban már nem feltétlen ez a legfőbb szempont egy pár esetében, mindazonáltal izgalmas konklúziója annak a temérdek korábbi anyagnak, amit a poligámia visszahozatalának kérdéséről sikerült összegyűjtenünk.

Tudjuk, hogy már kérnünk sem kell, de mivel ezzel a cikkel a Miért lettünk monogámok? sorozat véget ér, rajtatok áll, hogy mivel egészítitek ki: ismertek még további elméleteket? Ne habozzatok megosztani őket a kommentszekcióban!

És bár e cikksorozatunk lezárjuk, weboldalunkon még rengeteg izgalmas témával várunk. Az oldallal kapcsolatos véleményeteket szintén a kommentek közt várjuk.

Szerző: Csősz Roland