A Biblia nem beszélt egynejűségről – miért vettük át mégis?

Miért lettünk monogámok? IV. rész

mon1.jpg

Mint azt megírtuk, őseink számára – mindkét nem részéről – könnyebbnek bizonyult >poligíniában élni, mint poliandriában, amennyiben az adott társadalmon belül szabad volt több párt is választani. Ez bizonyult a természetes együttélési formának – és most tekintsünk el a nyersanyagbéli vagy nemi betegségeket érintő problémáktól. Miért akarták hát egyes civilizációk mégis eltörölni azt, és miért sikerült mindez? Merthogy sikerült elérni, hogy jogilag és morálisan is elítéljük és megtiltsuk társadalmilag a poligámia minden formáját, még ha az egyén nem is feltétlen ért ezzel egyet.

Nézzük meg, van-e rá valid okunk, vagy valóban csak képmutatók lennénk?

A legtöbben valószínűleg a kereszténység elterjedésével azonosítják a monogámia előretörését, ami azonban nem teljesen jogos. Mert bár az egyház valóban az elejétől kezdve a „házasság egy életen át” elvet terjesztette, maga a Biblia nem foglal egyértelműen állást a témában. Erre figyeltek fel a XVI. századi anabaptisták, és a XIX. századi mormonok is: még Ábrahámnak is két felesége volt egyszerre, Salamonnak meg konkrétan 700.

Ráadásul már a kereszténység megjelenése előtt, az ókori görögöknél és rómaiaknál megjelent a társadalmi elvárás a monogámiára, melyből aztán törvény is született: egy férfinak egyszerre csak egy felesége lehetett. Ez egyébként pozitívan hatott az alsóbb rétegek férfijaira is, hiszen így az elit nem happolta el előlük a nőket.

mon2.jpg

Világos tehát, hogy a kereszténység megjelenése előtt is megszokott volt a monogámia a klasszikus ókori világban, ám Nyugaton a „barbárok” már valóban a vallás miatt vették át. De miért hagyták mindezt az uralkodók? Emlékezzünk vissza a középkorra: már a kezdetektől, tehát a 476-ot követő ezer évet háborúk folyamatos sora övezi. Nem tévednek tehát, akik szerint a középkorban intézményesült az a felfogás, hogy egy férfinak csak egy felesége lehet, de már a rómaiak is valószínűleg ugyanabból az okból vezették be, nevezetesen, hogy a háborúhoz sereg kell. Egy sereghez pedig nem csak férfiakra, de az életükkel elégedett férfiakra van szükség, akiknek van miért, kiért harcolniuk, és akik tudják, hogy jutalomra számíthatnak. Az elit kénytelen volt hát lemondani a többnejűségről, hogy ezzel is egyenlőbbnek érezzék magukat az alsóbb rétegek, és hogy lehessen feleségük, akik aztán hazavárják őket.

Az így eltelt ezer évben pedig annyira megszoktuk ezt, hogy mikor a társadalom túllépett a középkoron, már mint természetes kapcsolati forma élt a monogámia az emberek fejében.Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne?

A cikksorozat még nem ért véget, de megannyi fontos témát találtok már most is honlapunkon. Olyan fontosakat, hogy akár az életeden is könnyíthet néhány!