Sokan hiszik, hogy ismerik az óvszer történetét, csak mert hallottak már arról, hogy egykor kecskebőrt meg krokodilbelet húztak védekezésül őseink (mondjuk a magyarok a krokodilt viszonylag ritkán). Ez azonban csak igen kis részlete egy jóval nagyobb képnek, aminek most persze utána is járunk.

Tudjuk, hogy az ókori egyiptomiak is ismerték a nemi betegségeket, így valószínűsíthető, hogy nem csak gyógyítani, hanem megelőzni is szerették volna a betegségeket. Ugyanakkor a nők igényei és lehetőségei a korban finoman szólva nem voltak figyelembe véve. Ez ahhoz vezetett, hogy amikor épp nem betegséget, hanem a gyerekszülést akarták megelőzni, akkor már sokkal kevésbé voltak hajlandóak felhúzni az állatbőrt, mondván, hogy az asszony dolga az ilyesmiről intézkedni. Pedig a lehetőség végig ott hevert a lábaik… között.

Megoldásként ugyanis az ágyékkötő szolgálhatott, amit a férfi már amúgy is hordott. Ezzel azonban megjelent az a gond volt, ami még később is sokáig fennállt: ha épp viseltek is valamilyen védelmet, az akkor is maximum a makk részét fedte be, ami csak elméletben volt elég, ugyanis folyton lecsúszott. A ma megszokott, szinte a pénisz egészét befedő gumik előtt akármit használtak is védekezésül, az ritkán fogta csak körül az egész pénisztörzset, így aztán az lecsúszott, vagy épp el-eltűnt használat közben.

Viszont az STD-k ellen valóban használtak állati beleket és bőröket, és mint tudjuk, amit az egyiptomiak kitaláltak, azt átvették a görögök, majd a rómaiak is. Csakhogy a barbár inváziók, és különösképp az ezzel járó pusztítás hatására a védekezés összes eddig kitalált módozatát elfelejtette Európa egy jó időre. Nem mintha sok hasznára vált volna később, mert az erősen hívő középkori társadalomban a védekezés ilyen formája bűn lett volna.

Ennek ellenére akadtak azért népi próbálkozások, például a pénisz hagymalébe áztatása, vagy kátrányba merítése, a vártnál alighanem kevesebb sikerrel. Aztán 1494-ben megjelent a szifilisz, és minden egyházi tiltás ellenére az emberek a védekezés különféle, használható módszerein kezdtek dolgozni.

A XVIII. század nagy nőcsábásza, Casanova sem véletlen élt 73 évet; mert bár falta a nőket, azt legalább tudatosan és módszeresen tette. Minden alkalommal kondommal közösült, és az épp használtakat előre ellenőrizte is. Erre egyébként szükség is volt, hiszen ugyanazt az anyagot használta többször, szóval érdemes volt az óvszert felfújni az újabb használat előtt, hogy megnézze, lyukas-e valahol. Ami érdekessé teszi mindezt, az az, hogy erre előtte soha senki nem gondolt, de legalábbis biztosan általa terjedt el e módszer. Casanova ráadásul szerette színes szalagokkal rögzíteni férfiúi páncélját, ami elsőre hivalkodónak tűnhet, azonban a valóság az, hogy a kizárólag makkot fedő óvszer elődöket is hagyományosan szalaggal rögzítették, ez tehát már nem az ő találmánya.

Végül egy szintén XVIII. században kitalált módszert használva Charles Goodyear megtette az első lépéseket a vulkanizált gumi felhasználása felé, és még mielőtt autókereivel világhírűvé vált volna, 1855-ben elkészítette az első gumióvszert.

A születésszabályozással kapcsolatos hitbéli problémák eztán is fennálltak, de a fertőzések elkerülése végett lassanként engedélyezni kezdték a gumióvszer használatát. Ennek ellenére még így is több mint egy évszázadnak kellett eltelnie odáig, hogy mindezt hirdetni is lehessen TV-ben: világszerte csak az 1970-es évektől lehetett óvszer reklámot látni, és vélhetően ez is csak azért történt, mert  a Nyugati világban.

Az óvszerhasználat nem csak a fogamzásgátlás miatt fontos, de a nemi betegségek terjedését is megakadályozza. Azokból pedig akad bőven.

Szerző: Csősz Roland