Szülői felvilágosítás, III. rész

A hagyományos módszerek

1a.jpg

Hiába tudjuk már nagy vonalakban, hogy mit és hogyan szeretnénk átadni utódunknak, még mindig ott egy igen fontos probléma: minden (kis)kamasznak überciki egy ilyen beszélgetés, pláne, ha a szülővel semmi hasonlóról nem beszélgetett korábban. Szerencsére van már arra is egy csomó jó megoldás, ha korábbi tanácsainkat túl későn olvastátok, vagy szimplán annak ellenére is a GYEREIDENERÖHÖGJÉLFONTOSATBESZÉLEK típusú beszélgetéseket preferáljátok. Akárhogy is, egy nagyon fontos dolgot már az elején le kell szögezzünk: egyik eszköz sem helyettesíti, vagy akár pótolja a szülő-gyerek kommunikációt. Mire jók hát akkor, és mik ezek egyáltalán?

A mai posztban főleg a felvilágosító könyveket tárgyaljuk át, de előtte még hadd szóljon a szó a kifestőkről. A pszichológusok utóbbit kevésbé tartják praktikusnak, ám pokolra még így sem kívánják – kivéve nyilván az extrém eseteket. Színezők alapvetően kisebb gyerekeknek készülnek, így nehezebb belőni azt az információ mennyiséget, amennyit tényleg érdemes már elmondani neki. Az ilyen nehézségek és a fent említetthez hasonló esetek miatt ilyen kétes megítélésűek a kifestők, arról is nem is beszélve, hogy szakértelmet elszórtabban tartalmazzák, mint krémtúró a földimogyorót.

És ez sajnos igaz a könyvek egy részére is. Manapság igen >hangos a sajtó azoktól a gyereknevelési tanácsadó könyvektől, amik habár nem kifejezetten felvilágosításról szólnak, a gyerekverés különféle javallott és ellenjavallott módjait taglalják igen részletesen – melynek természetesen ma már egy önmagára adó szülőnél nincs létjogosultsága. Szerencsére ezeket már elkezdték levenni a boltok polcairól, de még így is jóval több van belőlük a kelleténél.

Gyermekeink és önmagunk megsegítésére valóban érdemes erre kitalált könyveket beszerezni, a fenti példa azonban arra tanít, hogy bármilyen hangzatos is a szerző vagy szerzőcsoport, ne dőljünk be azonnal. Amúgy is ott a zsebünkben a telefon: csak keressünk rá két-három kritikára és máris tudni fogjuk, jó döntést hoznánk-e. Ez igaz minden tanácsadó könyvre, viszont, ha mégis nagyon rohannánk, akkor legalább arra figyeljünk oda, hogy a téma valódi szakértőjének művét vásároljuk meg.

Akadnak persze vallási csoportok is, melyek hasonló művet adnak ki azon szülőknek, akik az adott hit előírásainak megfelelően kívánják tanítani utódjaikat. Felvilágosítás szempontjából ez azonban másodlagos kérdés, mert az ilyen jellegű művek – megfelelő tartalom mellett persze – mind ugyanazt taglalják: azokon a testi változásokon van a hangsúly, melyek egy részét már a lurkók is észlelik saját magukon, csak talán még nem mertek szólni róla. Így jutunk el legfőbb premisszánkhoz is, ami miatt végképp eltörpül bármely szerző vallásossága: szülő és gyerek mindenképp együtt kell forgassa a könyvet, ha már egyszer ily’ módszert választottunk a szexedukációhoz, s ezáltal szabadon vihetjük be hitünk tanításait is. A beszélgetést semmiképp sem szabad mellőznünk, gondoljunk csak bele: elég akár csak egy megválaszolatlanul maradt kérdés a gyerek fejében,  és már fordul is az internethez, vagy kortársaihoz. Valószínűleg senki se szeretné, hogy az így összeszedett, ki tudja, milyen információt vegye alapul későbbi szexuális életéhez.

Abban is biztosak lehetünk, hogy korábban már hallott ezt-azt a szexről, így az alapok elmagyarázása helyett olyan kérdésekre érdemes készülni, hogy például miért van a képen egy fütyi kettévágva és különben is, mitől ilyen nagy az övéhez képest? Vagy: akkor a felnőtteknek ez a dolga, vagy ezt mikor szokták csinálni? Az ilyenekből látszik jól, hogy hiába tudják már, hogy a paszuly másra is jó a pisilésen kívül, a szexualitásnak sok oldalát nem ismerik meg.

A szülő feladata ezeket a hiányosságokat felismerni, és aztán szép fokozatosan befoltozni a gyermek tudását. Hozzátennénk, hogy mielőtt egy felnőtt ilyesmire vetemedne, előtte nem árt neki sem elolvasni pár alapművet – főleg pszichológus szerzőktől –, hogy biztosan tudja, amit átadni akar, az valóban úgy egészséges. Talán meglepő, de a felvilágosítás hatékony önismereti túra ifjaknak s időseknek egyaránt.

Ha érdekel, milyen veszélyekre érdemes felhívnod gyermeked figyelmét, látogass el std.hu oldalunkra!

Szerző: Csősz Roland