Randiappok miatt több a nemi beteg?

randiapp.png

Érdekes, hogy bár több mint egy évtizede léteznek netes társkeresők, az okostelefonok elterjedéséig senkiben sem merült fel annak kutatása, hogy vajon milyen hatása lehet a partnerszerző oldalaknak a nemi betegségek terjedésére. Persze annak idején még ezek is főleg a komolyabb kapcsolatokért készültek: meg kellett adni érdeklődési kört, leírást magunkról, és elképzelt jövendőbelinkről stb. Ma meg elég a nem, kor és egy fénykép, és kezdődhet a jobbra-balra húzogatás.

Az ennyire leegyszerűsített, és főleg felszínes alapokon nyugvó ismerkedés azt is megengedi, hogy partnert ne megfontolt, hanem ösztönös döntések alapján válasszunk, és mivel órákat, néha napokat kell várnunk a másik oldal visszajelzésére, addig több száz ösztönös választásunk is lehet. Aztán várjuk a csodát, és általában el is jön: a partnerjelöltek fele, harmada pozitívan jelez vissza, csakhogy felmerül a kérdés, melyikükkel kezdjük? Innen már csak egy lépés, hogy kialakuljon egy szokás a gyakori partnercserére, ahogy az is, hogy ha ösztönszerűen választottunk, akkor kizárólag az ösztönök kielégítéséig mélyítsük a kapcsolatot.

Az ugyan a szociálpszichológia feladata, hogy felmérje az így okozott negatív és pozitív lelki történéseket, de a mi dolgunk, hogy felhívjuk a figyelmet a gyakori partnercsere közel sem mellékes hatására: az őrülten nagy STD veszélyre, ami lehet ugyan csak pár napig, hétig okoz majd kellemetlenséget, de nem kevés az esélye, hogy egész életedre kihasson. Ezek elkerülése randi appos rapid szexeknél pedig kizárólag a szerencsén múlik, és hát valljuk be, ez nem túl kecsegtető.

Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a 25 év alattiak 50%-nak van vagy volt már valamilyen nemi betegsége, és hogy épp körükben a legnépszerűbbek a Tinder és testvéralkalmazásai, nagyon is reális veszélynek tűnik, hogy ez az 50% hamarosan 60-70 legyen, és hogy robbanásszerűen elterjedjenek olyan betegségek, amelyeknek visszaszorítása így is keserves munkának tűnik.

Az persze nonszensz elvárás lenne, hogy tiltsák be az összes alkalmazást, és a fiatalokat sem fogja tudni senki megfosztani annak a lehetőségétől, hogy a telefonjára bármit feltelepítsen. Mégis, létezik megoldás. A felhasználókat, és különben mindenki mást is fontos lenne megfelelő módon tájékoztatni az STD-k világáról: hogyan kaphatók el, és hogyan lehet védekezni ellenük. Az alkalmazások gyártói pedig beépíthetnének valamilyen szűrőt, ami kijelzi, hogy ha beteg az illető. Ez elsőre tudjuk, megbélyegzőnek hangzik, de az ötlet nem saját, számos oldal/app használ már ilyet külföldön.

Vagy akár kampányolhatnának is az STD-k ellen. Hazánkban messze a Tinder a legnépszerűbb mind közül, ám még az ő esetükben is csak félig-meddig valósul meg a figyelemfelhívás, pedig nem rossz az irány. Sikerült eljutniuk oda, hogy a mieinkhez hasonló tanácsokkal lássák el azt, aki a megfelelő oldalra látogat, azonban ez az oldal kicsit sincs kiemelve a többi közül, ráadásul magyarul el sem érhető.

Hogy az alkalmazásoknak pontosan mennyi közük van az STD-k terjedéséhez, azt a fejti fejtegetések ellenére sem lehet pontosan tudni. Bár már léteznek kutatások, azért akadnak velük problémák: fontos lenne tudni például, hogy változatos szexpartnerekre vágyóvá az appok formálják-e a felhasználókat, vagy azok nélkül is kiélnék ezt az emberek? Akárhogy is, ma már tény, hogy néhány randiapp a szexualitást olyan könnyen elérhető szolgáltatássá tették, mint egy pizzarendelés, és ennek veszélyei mellett nem mehetünk el.

Az szintén tény, hogy egyre több az STD fertőzött, és a kutatók bőszen keresik az okát. Amíg erre rájönnek, nézz szét nálunk és tudd meg, mit tehetsz a betegségek ellen az óvszerhúzáson túl?

Szerző: Csősz Roland